A költő hét bordája

Amikor néhány évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy adandó alkalommal kötetben is összegyűjtöm néhány tanulmányomat, még egészen más címet szántam az elképzelt könyvnek. Merthogy sokáig büszkén elutasítottam ezt a gondolatot, mondván, hogy a tanulmány kérészéletű műfaj, nem szükséges emlékművet állítani neki, "hulljék hulltommal", vagy legalábbis porosodjék békében azokkal a régi folyóirat-számokkal együtt, amelyekben valaha napvilágot látott. Még némi rosszallással is tekintettem azokra, akik engedvén a csábításnak, időről időre vaskos esszéköteteket "kaszáltak" egybe szétszórt írásaikból.
Talán az idősködés jele, talán a dolgok és főleg az értékek viszonylagosságába való mélyebb belepillanthatás következménye, hogy lassan-lassan módosítottam álláspontomat. Az elmúlt két évtizedben született elemzéseim, műértelmezéseim, olvasmányértékeléseim sora valamiféle "nevelődési" folyamatról, vagy legalábbis egy szakma fokozatos elsajátításáról tanúskodó dokumentumgyűjteménnyé kezdett összeállni lelki szemeim előtt. Arra gondoltam hát, hogy talán ezért sem teljesen haszontalan eljuttatni az olvasókhoz; kivált azokhoz, akik egy hasonló tanulási folyamat valamelyik pontján tartanak éppen.