Az elnök tanácsadója

Félre az útból mindenki! Oroszország elnökének tanácsadója hajt itt!

Ignatyij Priszjadkin szürkécske szocreál író volt a hatvanas-hetvenes években, akit az események egy emberjogi bizottság élére sodortak a gorbacsovi idkben. Ügyesen kihasználva véletlenül szerzett hírnevét, átmentette magát az új rezsimbe: az elnök kinevezte emberjogi tanácsadónak, kizárólag taktikai szempontokból, hogy valakit azért megrizzen apparátusában a demokratikus erkbl.

Priszjadkin elüldögél az irodájában, élvezi az orosz hatalmi elit kiváltságait, nemzetközi konferenciákra jár, és közben csak attól retteg, hogy kiderül: nem mködik már az agya, s lassacskán szenilis trotli lesz belle. Legszívesebben hagyná a csudába az egészet, ám felesége hihetetlen energiával irányítja politikusi karrierjét. A derék asszonyság ráadásul egyszer csak rádöbben, hogy most már egészen más szinten zajlanak a politikai machinációk, magyarán sokkal nagyobb pénzekrl van szó, és k minden kiváltságukkal együtt is már-már koldusszegények a zavarosban ügyesen halászó új politikusokhoz képest. Ettl kezdve ilyen-olyan fogadásokon hallott fantasztikus vagyonszerzési ötletekkel kínozza férjét szegény Ignatyijunk azonban egyre kevésbé igazodik el a világban.

Ráadásul Priszjadkin egy kölni konferencián egyszer csak bírálni kezdi az oroszok csecsen-politikáját, s ez bizonyára nem fog tetszeni az elnöknek Vajon lehet-e valaki egyszerre emberjogi harcos, az elnök h embere és az orosz irodalom él klasszikusa?

Andrej Malgin a nyolcvanas években tnt fel mint a Lityeraturnaja Gazeta éles tollú kritikusa. Aztán belevetette magát a politikába, képvisel lett, majd alapított egy újságot Sztolica néven, amely következetesen bírálta például a csecsen háborúkat Malgin késbb különböz üzleti vállalkozásokba fogott, s aztán megírta ezt a regényt, amelyben az orosz politikai elit életmódját, mentalitását ábrázolja, s amely a 2005-ös év egyik legnagyobb könyvsikere lett Oroszországban. Méltán: ha Malgin nem is egy új Gogol, de annyira hitelesen és szuggesztíven, olyan kegyetlen iróniával írja le az újorosz politikai elit életét, hogy az ember azt érzi: ebbl a könyvbl többet megért a politika legalábbis a posztkommunista politika mködésérl, mint akárhány politológiai tanulmányból.