Liberté kisasszony

Horace de Tonnerre, mielőtt szükségből gimnáziumigazgatónak, kedvtelésből filozófiatanárnak szegődött Clermont-Ferrand-ba, a túl nagy étvágyú szerencselovag, a szélsőségekben megnyugodó kötéltáncos bőrébe bújva tékozolta erejét. Juliette feltűnése, a házasság, a két gyerek, majd a visszafogott hétköznapok egymásutánja felépitette csaladjuk korlátos kereteit, begyakorolt boldogságuk fogadótermeit. Juliette es Horace közös magányát három nap alatt tette tönkre két ártatlan levél. Szerzőjük, a 18 éves Liberté Byron még nem ismert semmi olyan hétköznapi irányváltoztatást, melyben a szív próbálkozik, vagy a test avatja fel magát. A Blaise Pascal gimnázium előkészítős diákjai között senki sem értette visszafogottságát, különcségét, ahogyan a korát viselte, s amitől gúnyneve is ráragadt: Liberté kisasszony. Egy nő remekműve a lány szemében ez csak a teljességet elérő szerelem lehet. A mérsékelt élvezetek felháborították. Ah, széttörni a valódi gyönyöröktől, a féktelen szenvedélyektől elválasztó üveget! A vereség a lánynak nem azt jelentette, hogy elszalaszt egy férfit, szakít vele vagy elhagyják; az egyetlen igazi kudarca, ha elveszti szenvedélyét. Ha pedig el kell vesznie a szenvedélyben, akkor bukása diadal lenne. Horace es Liberté vegigjárják a vágy, a kín, a szerelem, a zsarolás, a beteljesedés, a kilátástalanság, a behelyettesíthetetlenség stációit