Tűzvészkert

A posztmodern portugál költészet kultikus figurájának búcsúkötete egy felkavaró erejű életmű összegzésével szembesíti az olvasót. Al Berto a beat irodalom lázadásából jutott el a lényegi magány és a radikális idegenség szűkszavú, minimalista költészetéig. A halálos betegség kapujából íródó kötetben ott kísért verseinek minden jellegzetes vonása: a fájdalom, a szenvedés, a kitaszítottság, a homoszexualitás, az öregedés, az álmatlanság és a lét elsivatagosodása. Szívbemarkoló őszinteségű, vallomásos költészet keveredik el egyfajta sajátosan tragikus szereplírával a Tűzvészkert oldalain, ahol egy véget érő élet töredékeiben Rimbaud figurája és hangja együtt vibrál Al Berto későmodern melankóliájával. A Tűzvészkert minden kétséget kizáróan a XX. század végén újjászülető portugál kultúra és irodalom egyik legmeghatározóbb kötete, mindazonáltal egy olyan kiemelkedő lírai teljesítmény, mely Al Bertót nem csak a portugál, hanem egyúttal az európai költészet emblematikus képviselőjévé avatja.