A játékmester

Mi a játék? Az élet maga. Hiszek a játékban. Vallom, hogy a játék csak a játék öröméért játszható. Szolgasorba süllyed, aki más okból míveli. - A krupié szavai ezek. A játékmesteré, aki másfél évtizedet töltött a kaszinók titokzatos világában, a rulettasztal túloldalán. Végigjárta a ranglétrát, beutazott egzotikus országokat, idegen földrészeket, és áthajózott óceánokat. Aki a mai napig lúdbőrözni kezd a gyönyörűségtől, ha a zseton csörrenését vagy az elefántcsont golyó semmivel össze nem téveszthető zenéjét hallja. Legendás játékosok, lecsúszott egzisztenciák, svindlerek, csalók, utazók és kalandorok sorjáznak elő a történetek nyomán. Szerencse és bukás, jólét és nyomor, józanság és téboly, alvilág és felső tízezer. Fortuna sajátos világának szépségeibe és pokoli bugyraiba egyaránt bepillantást nyerhet most az olvasó, csakúgy, mint a luxus óceánjárók sokak által irigyelt világába. 666 - a gonosz jele. És a rulettkerék számainak összege. Mi a szerencse? Van-e tuti szisztéma? Ember maradhat-e az ember, ha már minden embertelen körülötte? Erőszakolni kell-e a sorsot, vagy okosabb megadni magunkat neki? A világ, ami e sorokat olvasva megelevenedik, vajon valóság-e, vagy puszta fikció? Különbözik-e egyáltalán a kettő? Döntse el mindenki maga!