Zuhanások - Oratórium három hangra

FÜLSZÖVEG A szerelem épülete ez a vers, szavakból rakott otthon a valóságos helyett. És ez is töredékekből épül újra, mindig újjá, hogy aztán emlékeire omoljon s összeálljon megint, a születés és halál, napkelte, napnyugta földi, űri törvényei szerint. Egyre tisztábbak, tágasabbak és áttetszőbbek lesznek a falnak ("méhemen átdereng a magzat mosolya"), már-már maga az emberré egyszerűsödött, átélhető világ épül a mindenség elemeiből, s a nosztalgiának éppen úgy helye lesz benne, mint a megszokásnak, a gyermekkornak éppen úgy otthona, mint minden más hiánynak, mely bár szavainkban jelen van egyetlen életünk egyetlen pillanatában. "Nincs múlt és jövő, csak jelenét" - mondja a költő, a világ anyja. "Újra kell költeni a mítoszokat" - mert újra élni kell