Zsidó gyónás

Jó tizenhat éve, 1990-ben jelent meg először az a kötet, melyben Körmendi Balázs álnéven Kulcsár István neves Izraelbe települt magyar pszichiáter adta közre a háború alatt íródott naplójegyzeteit. Az ezúttal újra napvilágot látó, 1942-1943-ban munkaszolgálatosként készített feljegyzések kíméletlen őszinteséggel tárják fel egy akkori magyarországi zsidó értelmiségi identitástudatának hajszálgyökereit. A fiatal orvos, akár a szikével dolgozó sebész, elemző hidegvérrel néz szembe saját zsidóságával, társadalmi helyzetével, asszimiláns törekvéseinek fonákságaival, a magyar kultúrához és a magyar társadalomhoz való ambivalens viszonyával, új vallásával, a református hittel és egyházzal. Miközben idegenkedéssel szemléli gój honfitársait, és képtelen azonosulni a református egyház népi kötődésével (amelynek egyik kifejeződése például a református és magyar összetartozásának hangsúlyozása), szinte rajongással vonzódik a magyar tájhoz és a magyar költészethez. A feljegyzések előrehaladtával ugyanakkor egy fiatalember szellemi fejlődésének, öntudatra, az intellektuális tisztánlátásra való ébredésének körvonalai is kirajzolódnak. Meglepetve és megdöbbenve fedeztem fel magamban és kimondtam feleségem előtt is: értem a világot - olvasható a vallásról szóló fejezetben. Egyébként az egész kötet ilyen fontos kérdések köré épül, néhány téma: Szüleim, Iskola, A vallás, A keresztények, Táj, szerelem, barátság, A forradalom, A kitérés, Milyennek láttam a gójokat?, A szocializmus, Az őszinteség ébredése, A munkatábor, A tett kezdete stb. A Bárdos Pál első kiadáshoz írott előszavával, valamint a szerző visszatekintő, és a nyolcvanas években Magyarországra tett, nagy nosztalgiával és honvággyal megélt, szemléletformáló haza utazásának emlékével kiegészített jegyzetek mindazon szociológiai, történelmi érdeklődésű olvasók figyelmére számot tartanak, akik szeretnének többet tudni a negyvenes évekbeli magyar zsidóság érzésvilágáról, az asszimiláns zsidó lét lelki problémáiról.