Zenei lexikon I-II.

Számos fekete-fehér képtáblával és szövegillusztrációval. Az I. kötet kiadási éve: 1930. A Hungária Hirlapnyomda R.-T. nyomtatta, Budapesten. Részlet a kötetből: "Amint hangjelzés, a korai középkor betűkótairásban a hangsor kiindulópontját jelöli, a 16. század óta temperált alaphangsorunk 6. főhangját. Franciaországban és Olaszországban ezt a hangot a la szolmizációs szótaggal jelölik. - Mint a hangszerek hangolásának bázis-hangja már a régi görögöknél szerepel (kithara-hangolás), de abszolut hangmagasság fogalma nélkül. Ma internacionális érvényű alapja a hangszerek hangolásának (az 1885-iki bécsi akusztikai konferencia, határozata szerint a 870 egyszerü, vagyis 435 kettős rezgés utján létrejött egyvonalas a az internacionális kamarahang) s kevés kivétellel a hangvillák hangolásának is. Elméleti müvekben A az A-dur-hármashangzatot, a az a-moll hármashangzatot jelenti; a dualista harmóniarendszert követő müvekben a + az A-dur hármashangzat, a az a-tól lefelé számitott d-moll hármashangzat jele; utóbbit egyesek az a-moll jelzésére használják."