Vörös és fekete(Krónika 1830-ból) - Illés Endre fordítása - Kilencedik kiadás

A vörös a tiszti egyenruha színe ebben a regényben, annak a ragyogó pályafutásnak jelképe, amelyet a francia forradalom és Napóleon kora nyitott meg a nép fiai előtt. S a fekete a papi reverenda színe, melyet a regény hősének az alakoskodással, az álszentséggel együtt fel kell öltenie, ha ki akar törni földhözragadt sorsából. A Vörös és feketé-vel karrier-regényt írt Standhal, s a paraszti származású, felfelé törő Julien Sorel történetében meg tudta mutatni a papság és nemesség birkózását, a polgáriasodó ország fellendülését, és ugyanakkor az emberi méltóság lezüllését. De a vörös és fekete nem véletlenül utal együttal a rulett színeire: ez a regény a kaland és szerencsejáték kockázatával és izgalmával is elbűvöli az olvasót. S ezen túl a vörös és fekete a vér és a gyász színe is, a végzeté és a szenvedélyé, amelyet a regényirodalomban alighanem Stendhal ábrázolt a leghitelesebb átéléssel. A társadalmi leleplezésnek, a kalandnak s a szenvedélynek ezt az együttes remekművét - amelyet legutóbb Gerard Philipe művészete népszerűsített világszerte a filmen - Illés Endre ültette át magyarra, példás fordítói remekléssel.