Visszatérés a nyelvbe - Én-figurációk Ady Endre költészetében

Herczeg Ákos különféle utakat, ösvényeket jár be az Ady-költészet rengetegében, sok egyéb izgalmas belátás mellett azt mutatva meg, hogy miként létesül, miként alakul, miként változik az Ady-versek énje - kötetről kötetre, versről versre, olykor strófáról strófára. Miként mutatkozik meg ez a markáns szubjektív alakzat, a híres Ady-én a klasszikus és modern költészet ütközőpontján? Mit jelent az "új" jelző ebből a szempontból a nevezetes "első" kötet címében? Ki az az én, aki Góg és Magóg fiaként jelenti be magát? A "Holnap hőse"-ként? A Hortobágy poétájaként? Aki elvadult tájakon jár, párizsi és mitikus hajnalokon mulatozik? Aki hosszú kocsiútra kel az éjszakában, vagy épp egy emlékeket idéző hársfasor alatt? Hogyan látszik a 21. század távlatából a "minden egész" vagy épp a "százszor tört varázs" széttöredezésének tapasztalata? És milyen az az én, amelyből valaki útravált? Aki régi kurucok és ószövetségi próféták maszkjai mögé bújik? S aki végül úgy felel, hogy nem felel magának? Herczeg Ákos többszörösen átgondolta és újraírta doktori dolgozatát, s ekként válhat könyve biztos kalauzunkká ezen a nagy utazáson, a versolvasás e nagyszerű kalandjában. Lapis József