Vidolovits László

ELŐSZÓ A kedves Olvasó az Építész Monográfiák első kötetét tartja kezében. A könyv külföldön élt hazánkfia építész kollégánknak, az igen fiatalon elhunyt Vidolovits Lászlónak állít emléket, aki mindössze 40 évet élt (1944 -1984). Abban a szerencsében volt részem, hogy 1972-ben Stuttgartban meglátogathattam. Szívélyessége, vendégszeretete mindig emlékezetes marad számomra. Ezt követően rendszeresen leveleztünk, és többször találkoztunk. A Környezet Galéria prospektusait gyakran elküldte, amelyek munkáit, terveit ismertették. Az évek fordulóin grafikáiból készített kedves képeslapokkal jelentkezett. Vékony, rokonszenves alakját állandóan új elképzelések lelkesítették. Csak eltávoztával tudtam meg, hogy milyen hallatlan erőfeszítést igénylő küzdelmet vívott a gyilkos kórral, amely végül is legyőzte. Fájdalmasan rövid élet adatott neki. Kívánsága szerint szülővárosában, Pécsett temették el. Ez a mű tisztelgés emlékének, és szerény kísérlet lejegyzett gondolatainak közzétételére. A kötet közreadása felesége, Dr. Ann Vidolovits-Moore, amerikai pszichológusnő rendkívüli érdeme. Vidolovits László röviddel halála előtt meghagyta feleségének, hogy félbemaradt műveit fejezze be, és építészeti munkásságáról könyvet jelentessen meg. Az ő fáradhatatlan munkálkodásának köszönhető, hogy saját hivatásbeli kötelezettségei mellett ezt a rábízott feladatot is megkísérelte teljesíteni. A szerző ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik a kötet megjelentetésében szerepet vállaltak, támogatták, és írásaikkal, megemlékezésekkel, dokumentumok rendelkezésre bocsájtásával segítségére voltak: dr. Bachman Zoltánnak, dr. Gáborjáni Péternek, Gyarmathy Tihamérnak, Kertész Andrásnak, dr. Petró Bálintnak (Magyarország), Prof. dr. Bernd Baiernek, Prof. Ulf Linkenek, Maija-Liisa Pranklnak, Rotraud Harlingnak (Németország) és végül, de nem utolsósorban Pusztai Lászlónak, a Magyar Építészeti Múzeum igazgatójának, akinek önzetlen, segítőkész közreműködése nélkül ez a mű nem jelenhetett volna meg. Köszönet a fordítóknak, a lektoroknak és Réti Attila tipográfusnak.