Verdun előtt (előjáték Verdun ostromához)

Részlet a könyvből: Egyszerre ennyi ember még soha nem mondott istenhozzádot családjának s otthonának, hogy hadba vonuljon, egyik a másika ellen. És soha harctérre vonuló katonák nem hitték ily hittel, hogy az ügy, amelyért harcolni fognak, személyes ügyük. Hiszen igaz, nem mindenki ujjongott örömében. Nem mindenki virágozta fel a vagonját, nem mindenki írt rá jókedvű jelszavakat. Sokakban furcsa hátsógondolatokat ébresztett a vasútak mentén baktató parasztok látványa, akik nem szívesen viszonozták a jókedvű kiáltásokat s kissé túlságosan komoran köszöntek a fiatalemberekkel zsúfolt vonatoknak. De általában rendben volt lelkiismeretük. Mivel nem lehetett habozni, és nem volt választásuk, szinte megköszönték a sorsnak, hogy döntött helyettük. Nemsokára talán kiderül, hogy a maga kíméletlen módján szolgálatot tett az embereknek, mint ahogy szolgálatot tesz az úszómester a kezdő úszónak, amikor a vízbe löki. Az ügy - ezzel tisztában voltak - roppant fontosságú; s az egész világot meg fogja mozgatni. Máris elég nagy darabját mozgatta meg. És szinte csak hagyományból - övék az elsőség joga! - Előbb francia-német háború és abból szélesedett ki a világháború.