Vasmű

NYERSVASKEVERŐ Kolompolva-dudálva óránként érkeznek a nyersvasüstök a nagyolvasztó felől. A beöntődaru a szerelvény fölé áll, ember nagyságú horgaival egyenként leemeli a kocsikról az üstöt, pár métert kell csak vinnie a körkeverőhöz, és egy kisebb horog segítségével tartalmukat a dobba üríti. Szikraeső, vörös láng, füst és grafitpernye kavarog a két egymáshoz közelítő hőálló acélszáj körül. A keverő a pódiumból nyíló legelső teraszba van beleágyazva. Az alakja olyan, mint egy óriási automata mosógépben a fémdob, a tetején beöntőnyílással, zárófedéllel. Mintha sárral volna beverve, minden porcikáján vastagon megtelepszik a salak és a grafit. A nyersvaskeverőn két keverőolvasztár dolgozik. Ha rendben mennek a dolgok, egy is elég: természetes hát, hogy az üzemvezető innen küldjön át valakit takarítani, ha túlságosan szemet szúr, mondjuk, az átépítés miatt álló 2-es konverter lándzsaszintjén a hegyekbe gyűlt por. A keverőolvasztárok melegedője közvetlenül a dob mögött van. Tágas, barátságos helyiség, a radiátoron narancshéj szárad. A másik kellemes illat a kávéé: a nagydarab, széles és lapos arcú, csapzott üstökű keverőolvasztár nemcsak nyersvasat gyűjtöget, majd csapol le csőrös üstbe, hanem kávét is a kollégáknak, kis pohárba.