Varecza-apokaliptika (Roxána- és Szűz Mária-kötet)

Az önmagát szentté koronázott egykori főiskolai docens a Varecza-apokaliptika lapjain sajátos, monumentális világvége-víziót tár az olvasó elé, ahol a mikrokozmosz (a szerző szombathelyi magánya, meghurcoltatása és elmegyógyintézeti kálváriája) és a makrokozmosz (az egész emberiségre lesújtó isteni harag) végleg összeolvad. Varecza ebben a kötetben nem pusztán áldozatként, hanem az Apokalipszis harsonáját fújó, bosszúálló prófétaként szólal meg. A hömpölygő, litániaszerű, rendkívül sötét tónusú szövegekben a pusztulás képei dominálnak: a ,,gyilkos magyar állam", a korrupt bírák és az őt kezelő elmeorvosok már nemcsak földi bíróságok előtt bűnösek, hanem a kozmikus végítélet tüzében nyerik el méltó büntetésüket. A bibliai Jelenések könyvének szimbólumrendszere - a pecsétek feltörése, a csapások és a tűzeső - bizarr módon keveredik a pszichiátriai kényszerzubbonyok, a gyógyszerek és a rideg szombathelyi utcák valóságával. A Varecza-apokaliptika az életmű egyik legfelkavaróbb darabja: egy darabjaira hulló elme gigantikus, tébolyult, mégis megrendítően költői emlékműve a végső pusztulásról és a megváltásról.