Van remény!

Szarkasztikus humorral fűszerezett, életteli, fantasztikusan élvezetes stílusban megírt, gördülékeny cselekmény során kísérhetjük figyelemmel, hogyan talál főhősünk önmagára, méltó párjára és a boldogságra. Alexandra Wilde nem Barbie baba. Igazi, hús-vér nő, ici-picit túlsúlyos, esendő, számtalan gyarlósággal megáldott. Ugyanakkor igen eredeti és tehetséges teremtés, aki imád néha jókat enni, akinek a legrosszabb pillanatban szalad le a szem harisnyáján, kenődik el a smink az arcán, aki számtalan komlexussal és kisebbségi érzéssel küzd. Fanyar humorral és kritikával szemléli környezetét és öniróniával saját magát. Az első mondattól az utolsóig szórakoztató és humoros írás keretében keresi önmagát, az Igazit és a boldogságot. Ha az ember lánya huszonhét éves, facér, és a munkája sivár, az már önmagában is elég a heves indulatokhoz, hát még, ha a lakótársai sikeresek, hihetetlenül sikkes Csúcs Szuper Szerelésekbe burkolóznak, és a hódolók tábora legyeskedik körülöttük, mellettük még egy csillogó karácsonyi üveggömg és szögletesnek és esetlennek érezné magát. Talán még ennyi bajra is létezik orvosság, de nem az ellenállhatatlanul elbűvölő, és reménytelenül nős főnök, és a nyilvános megszégyenülés képében, Louise Bagshawe falrengető humorral megírt regénye azt meséli el, hogyan talál rá Alex sok-sok csalódás és akadály után a boldogságra, s hogyan nyeri vissza elveszett önbizalmát, hitét és ifjonti lelkesedését.