Van értelme!

E kis könyv a hétköznapokról szól, olyan hétköznapokról, melyeket mi napról napra élünk, mégis csaknem egyedinek tekinthetők. Szülő és gyermek viszonyáról lesz szó, olyan kapcsolatról tehát, amelyről a pedagógia, a pszichológia, a szociológia már könyvtárnyi irodalmat produkált, és amelyről - tán épp ezért - gyakran mondunk közhelyeket. A mi estünk mégis egyedi. Három gyermekünkből kettő lélegeztetőgépen él, akiket (egy bizonyos doktriner, hagyományos egészséghatósági felfogás számára elfogadhatatlanul) otthon gondozunk, és a gépi lélegeztetés mellett mesterségesen táplálunk. Helyzetünk egyedisége, leányaink állapotának ritkasága miatt lehetne engedni olyan kísértésnek, amely hatásvadász eszközökkel, az életben tartáshoz szükséges különböző, akár naponta többször, sokszor végzett beavatkozások leírásával lúdbőröztetné az olvasót. Ilyen kísértésnek nem engedek. Leányaink nem arra szolgálnak, hogy olcsó bulvárlapokat színesítsenek. Leányaink boldogok, szeretik az életet, és azt az üzenetet közvetítik, hogy az életnek van értelme. Ennek az írásnak az a célja, hogy ezt az üzenetet közvetítse. Ez az írás - éppen e szándék miatt - inkább az evangéliumhoz szeretne közelebb kerülni. (Virt László)