Vallási néprajz 8.: Ökumenikus tanulmányok

Vallási néprajz az ökumené tükrében. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának története és sajátosságai Az egyház egységének kérdése azért egyidős az egyház kérdésével, mert az egyház akár az ószövetségi választott nép formájában, akár az újszövetségi apostoli megjelenítésben, akár az egyháztörténelem bármelyik szakaszában, az azt alkotó emberek különbözőségét, és e különbözőség minden következményét magán hordozta. A világ kezdetétől annak végéig magának egy népet elhívó Szentháromság Isten örök és változatlan, de az elhívottak különbözőek egyéniségükben és különbözőek csoportosulásaikban is. Így az egyház egysége és egyetemessége nem tagjai azonosságában - még csak nem is hasonlóságában - hanem az Isten Krisztusban megjelent kegyelmének egyetemes, minden különbözőséget meghaladó érvényességében van. Az ökumené, úgy is mint mozgalom és úgy is mint tudomány, - a fenti meggyőződés alapján - az időben és térben élő egyház pluralitását állapotként fogadja el, s célja a különbözőek egységének elősegítése, nem pedig a különbözőségek elkendőzése vagy megszűntetése. Az ökumené számára így az egység hitbeli bizonyosság s ugyanakkor megvalósítandó feladat. Mindkettőből az következik, hogy az ökumené a gyakorlati teológia leggyakorlatibb alkotóeleme, hiszen egyszerre foglalkozik Isten kijelentésével és az emberek vallásának, kegyességének közvetlen és közvetettjelenségeivel. Ez az a pont, ahol az ökumenikus mozgalom találkozik mindazokkal a határ- és para-vallási jelenségekkel, melyeket módszeresen és renszeresen a vallási néprajz hivatott megismerni, elemezni és a szélesebb érdeklődés rendelkezésére bocsátani. Éppen a népi tudaton, öntudaton és tudatalattin kialakuló értékek és szokások emelkedenek legnyilvánvalóbban a felekezeti jellegzetességek fölé. Ezek a legökumenikusabbak, és messze megelőznek minden tervezett és szervezett ökumenikus mozgalmat. Természetesen a textus és kontextus összefüggése felismerhető az egyes felekezeteken belül is, tehát a katolicizmusnak, protestantizmusnak s a zsidó vallásnak megvannak a magyar sajátságai. Tartalom Bóna Zoltán: Vallási néprajz az ökumené tükrében. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának története és sajátosságai Voigt Vilmos: Középkori látomásaink és azok megjelenése a XV-XVII. századi magyar irodalomban Orosz György: "A pénteknapok pediglen ezek " Orosz apokrifek, vallásos népénekek Barna Gábor: Van-e magyar református vallásos népköltészet? Mészáros Borbála: Adatok a református vallásos népköltészethez a Kis-Küküllő vidékéről Mekis Ádám: Esketési, keresztelési és temetési bejegyzések a békéscsabai evangélikus gyülekezet első anyakönyvében (1722-1752) Molnár Ambrus: A református egyház és a partikuláris iskola tisztségviselői és azok javadalmazása a XVIII-XIX. században Hajdúszoboszlón Bartha Elek: Hagyomány és identitás a magyar görög katolikusok körében Sasvári László: Vázlatok a magyar görögkatolikusok ünnepi szokásairól Simén Domokos: Református - unitárius együttélés a Székelyföldön a XVI-XVI1. század fordulóján és ma Küllős Imola: "Kicsipünkösd" avagy "a szabadság napja" Alsórákoson Dankó Imre: A magyarhomorogi román ortodoxia asszimilálódása Szigeti Jenő: Egy múlt századi "szent ember" Dunapentelén Fábián Gabriella: Az új engesztelő mozgalom elterjedése Csíkszentdomokoson