Vadmacska

Egy szerelem kedvéért sohasem szabad felhagyni olyasmivel, amit igazán szeretsz. Egész életedben sajnálni fogod." "Mindenkinek a saját útját kell járnia. Nem szabad kötelességtudattól vezérelmve szétrombolni az álmaidat. Ne okozz csalódást anyádnak! Valósítsd meg azt, ami neki talán a legjobban hiányzott! Indulj el a világba, mert a te utad arra vezet!" "Utazó akarok lenni: cigányvérű, nomádszívű. Nézni akarom az idegen föld fölött felkelő napot." "A világ útjai mindenki előtt nyitva állnak..." A Tiberghien név Franciaországban jól ismert. Hallatán mindenki tudja, hogy a lille-i gyárosdinasztiáról van szó, melynek egyik tagja Anne-Sophie, az örökösnő, milliók várományosa. Ám Anne-Spohie Tiberghien furcsa lány. Fékezhetetlen vadóc, fügyül a gazdaságra, s húszéves korában, újszülött kislányával, szinte egy fillér nélkül nekiindul a világnak. Költői önvallomásában eddigi életére felnőtt fejjel visszatekintve próbálja megkeresni az okokat, szavakba önteni gondolatait, érzéseit apjával, a családi hagyományokkal, vágyaival és a való világgal kapcsolatban. "Ez a köny valami egészen más!"