Vadidegen

Amint meglátta a krematórium igazgatói posztjára szóló pályázatot, Tom rögtön felismerte a nagy lehetőséget, hogy itt aztán a senki földjén szabadon és gondtalanul hódolhat a hobbijának, az emberi rasszok tanulmányozásának. Itt, a pokol kapujában senki sem fogja megzavarni, az elátkozott úton nincsenek társak, egyedül parádézhat a szemfényvesztés ördögi cirkuszában. Mert hiszen ha lemállik a bőr és a hús, már mindenki egyforma lesz, csupán a csontok különböznek addig, amíg el nem porladnak a kemencében. De addig ő töltheti be a hoppmesteri szerepkört. A végeláthatatlan európai megapoliszban üzemelő krematórium igazgatójának, Tomnak látszólag nyugodt és egyszerű élete van. A bevándorlókkal teli külvárosokból érkező hullák nem sok vizet zavarnak. A néma, idegen testek társasága és a halottasház minimalizmusa mégsem képes elhozni Tom számára az áhított nyugalmat. Pánikrohamok gyötrik, barátnőjét, a sebész Ingridet és karót nyelt családját egyre nehezebben viseli el, álmaiban pedig pusztító népvándorlások, faji háborúk és a civilizált Nyugat alkonyának rémképei kísértik. Amikor pedig gyanút fog, hogy a hullaházból bevizsgálásra elszállított emberi szervek körül nem stimmel valami, olyan események középpontjába kerül, melyek során örülhet, ha ő maga nem kerül boncasztalra Farkas Tiborc regénye szédítő utazás egy nem is olyan távoli jövőben, egy olyan városban, ahol mindenki jött valahonnan, de otthonra senki nem talál. Megrendítő összeomlás-történet és filozofikus krimi egyszerre, melynek utópikus látomásaiban több dologra ismerhetünk rá a mai életünkből, mint elsőre gondolnánk.