Vadászkalandok vad tájakon

Mérsékelt világrészünk visszhangos, csendes erdőiben, virágos rétjein és folyópartjain bárki veszély nélkül sétálhat, andaloghat, akár éjjel, akár nappal, békén végezheti dolgát a szántóvető, legeltetheti nyáját a juhász, - nem fenyegeti semmi vész. Akárki bátran horgászhat a vízpartokon, ringatózhatik a hűs hullámok ölén, vagy leheveredhetik az erdők bársonyos mohszőnyegére, a rétek tarka virágai közé. A tropikus világrészek tájain, erdőiben s folyópartjain mindannyiszor az életével játszik és halálveszély környékezi mindenfelől, nemcsak künn a szabadban, de kunyhója védő fedele alatt, sőt még ágya párnái között is. Akár sétáiban, akár munkájában, mindig oly elővigyázónak, óvatosnak, körültekintőnek kell lennie, mint az indiánnak, aki fejbőrvadászatra indulva ellenségét akarja meglepni: vigyázni minden lépésre, minden hangra, minden bokorra és egész környezetére egyszerre és mindenfelé... Anderson, a híres vadász és kutató, egy napon annyira tévesen számította ki idejét, hogy a rengetegben lepte meg az éjszaka, mielőtt hajójához érhetett volna. Az egyenlítői tartományokban nincs szürkület és alkony, hanem egyszerre sötétedik be és világosodik ki, minden átmenet nélkül. < + Mutass többet - Mutass kevesebbet