VII. Gergely - Galilei

Németh László nyilatkozatából e két történeti dráma keletkezésérõl: "Elsõ történeti drámámat, a VII. Gergelyt még 1937-ben, akkori betegségem alatt írtam; a drámát hattyú-dalnak, utolsó szavait (>>szerettem az igazságot, gyűlöltem a hazugságot<<) síriratnak szántam. Amikor a VII. Gergelyt írtam, félig-meddig magam is abban a hitben voltam, hogy a történeti dráma a romantika meghaladt műfaja. Ma, a költõi személytelenség korában inkább a darabba zárt lírai indulat tetszhet anakronizmusnak. Én azonban bízom benne, hogy abba, ami nemcsak egy személy, de egy kor vívódásának volt kifejezõje, s amiben tízezrek ismertek magukra, kell valami idõszerűnek, vagy ha annak nem, idõfelettinek lennie. (...) Galileivel, mint a természetismeretet tudománytörténetként elõadó tanár ismerkedtem meg, s amikor több évi fordítás után eredeti mű írására szólítottak fel, mint kompromisszumot jelentõ témát vetettem fel, hogy írás közben szivárogjon belé az anyag s hasonlóság, amely legveszélyesebb munkámmá tette."