Utazás a Balaton körül I-II. + A balatoni utazás vége (3 kötet)

Az "Utazás a Balaton körül" nem egyszerűen csak egy regény. Nem is az. Anekdotagyűjtemény, történelemkönyv, útikönyv is egyben. Olvasása olyan, mintha egy kedves, bőbeszédű, sokat látott öreg barátunkat hallgatnánk hajnalba nyúló borozgatás közben a lugas vagy borospince asztalánál. Az öt XIX. századi utazó balatoni élményei köré font történetekben egyaránt megelevenednek történelmi alakok - Széchenyi István, Ranolder János püspök, Kisfaludy Sándor, Sobri Jóska - és egyszerű parasztemberek, borosgazdák, halászok. Megtudhatjuk, miért párbajozott a tihanyi várkapitány a jégen, tanúi lehetünk a balatoni csúcstalálkozónak Jellasiccsal, a beavatottjai számtalan más történelmi esemény háttértörténetének. Megismerhetjük az első balatonfüredi kőszínház létrehozását, a korabeli vendégszeretetet, az akkor még csak az ide érkező vendégek által élvezett fürdőéletet, a borospincék világát, a gyönyörű tájat, a gőzhajózás megindításának nem ismert körülményeit, és azt is, miféle jelentősége volt valaha a balatonalmádi Határ csárda mestergerendájának. A ,,Balatoni utazás vége" az ,,Utazás a Balaton körül" folytatása és befejezése. Tehát ez sem regény, miként nem volt az az első rész sem, hanem anekdotagyűjtemény és történelmi útikönyv is egyben. E minőségében önállóan is élvezetes olvasmány, bár a két könyv együtt olvasva egészíti ki igazán egymást. Hőseit és tájait is ugyanabból a csodálatos forrásból emeli át a könyv lapjaira: a Balaton vidék históriájából és páratlan emlékezetéből. Továbbszövődik és befejeződik Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza románca. A sümegi kékfestő, Ramazetter Vince történetét megismerve megértjük, miért büszkesége ma is a városnak a hajdani iparos, aki rátermettségével példaképet állít bármely mai vállalkozás számára is. A vérkúti fürdőről talán páran még tudják; a Balaton mely táján volt, de a monoszlói visszhangról már a helyiek sem igen hallottak. Ilyen és hasonló ismert és kevésbé ismert tájak és emberek elevenednek meg előttünk ebben a könyvben is. Az elbeszélés kötetlen, ráérős, adomázós hangulata is az eötvösi hagyományt folytatja. Aki ennek már ismerőse, tudja, milyen varázslatra számíthat, és meg is kapja a csodát. Aki még nem ismeri, annak ez a könyv jó alkalom, hogy az ,,utolsó kávéházi mesemondó" elkötelezett hívévé váljon.