Új versek

Illyés Gyula új verseskötete egy meglehetősen hosszú időnek, négy évnek terméséből állítódott össze. Nagy szemléleti-életérzésbeli megrendülés bizonysága ez a verseskönyv, s e megrendülés leküzdésének hiteles lírai története is. Együtt és egyszerre van bennük reménytelenség és hit, kétség és meghasonlás s nem lankadó életszeretet. Az új versek egészükben arról vallanak, hogy a költő nem nyugszik meg a reménytelenségben, küzd ellene, kiutat keres, s ezt ott kívánja megtalálni, ahol meglelni egyedül lehet: nem az elszigetelt ember zárt magányában, nem a lélek belső homályában, hanem kint a valóságban, az emberek között, a társadalomban. Érzi, tudja, hogy minden, ami nagy, szép és érték a világon, azt a munka, a dolgozó ember, a nép teremtette. Egy mélyről jövő igaz szerelmi vallomás vonul át a versein: szerelmi vallomás a minden ,,népi" ideológiától mentesen értett s felfogott néphez, a dolgozó emberekhez. Megrendülésében, kételyekkel való vívódásaiban Illyés Gyula ki tudja küzdeni magának a munkás, teremtő emberiség nagyságának mélyen átélt érzését.