Utazás az éjszakába

Az amerikai drámairodalom óriásának ezzel a remekművével első ízben találkozik a magyar közönség. O'Neil ugyan már 1941-ben megírta, de azzal, hogy csak halála után adható ki és vihető színpadra: ebben a tragédiában ugyanis saját magának és legszűkebb családjának könyörtelenül fájdalmas portréit festette meg- az o'neilli drámaírásának már szinte tűrhetetlen feszültségével, izgalmas drámai eszközeivel. O'Neill halála után, a közelmúlt esztendőkben aztán az Utazás az Éjszakába döbbenetes vihart aratott az amerikai, s még inkább az európai színpadokon: O'Neill ugyanis önmagának és szeretteinek nagyon is egyéni határesetén keresztül a család tragédiáját és titkait írta meg benne, a legősibb emberi közösség jó és rossz kötöttségeit, s hazugságai alól a válságos pillanatokban kirobbanó kegyetlen igazságait. S az egy nap alatt lejátszódó dráma éjszakai végjelenetében az anya morfiummámorában, az apa és a két fiú kétségbeesett részegségében az emberi kapcsolatok mélysége tárul elénk, többértelműsége és végső egyszerűsége, s a társadalmi viszonyok szorításában és a végzet kibontakozó rettenetében is a szeretet megrendíthetetlen ereje.