Tudat és valóság

Mi indított arra, hogy az emberi tudatról - orvosi szakmám gyakorlása és a tudományos irodalom tanulmányozása során - felgyűlt ismereteimet egy tanulmány keretében szintetizálva az olvasóközönség elé tárjam? Hogy megpróbáljam végigvezetni az olvasót a megismerésnek azon az útján, amelyet magam is végigjártam? A kiindulópont talán egy TV-előadás, vagy egy cikk volt, már nem is emlékszem pontosan, amelyben nagyjából a következő párbeszéd zajlott le: - Meg tudnád-e magyarázni nekem, te mint szakember, hogyan is keletkezik az emberi agyban az a kép, ami teljes élességgel pl. egy színes, pompázatos virágokkal tarkított mezőt vetít eléd? Látod a fák zöldjének különböző árnyalatait, a képben mozgó emberek alakját, házakat, tárgyakat, mint egységes tablót? - A dolog nagyon egyszerű, kedves barátom -1 hangzik a válasz. - Az agykutatók kimutatták, hogy az érzékszervekben levő inger felvevő sejtek veszik fel a fényingert és továbbítják az idegrostokon, idegpályákon át mint érzetet az agykéregben levő központi sejtekhez. Ezek a beérkező ingereket felveszik, rögzítik és egységes képpé formálják, hasonlóan a televízió szerkezetéhez, ahol szintén különböző megvilágítású pontokból tevődik össze az egységesen látott kép. - Igen, ezt értem, de ki nézi azt a képet?! Ennek a személynek a keresése tölti ki könyvem lapjait. Szeretném végigkalauzolni az olvasót azon az úton, amelyet sok-sok biológus, agykutató, fizikus, vegyész, pszichológus, filozófus végigjárt, hogy a kérdés megértéséhez eljuthasson.