Töviseink és a Töviskoronás

FÜLSZÖVEG A mi Gazdánk ma is és újra azt üzeni: van értelme a szenvedésnek! Ne meneküljünk tőle, ne fordítsunk neki hátat, de ne is adjuk meg magunkat apatikusan! A szenvedés nem értelmetlen tűz! Legfeljebb csak annak számára, aki nem tudja, mire való. Az eléghet benne, mint a túlhevített agyag, porrá és hamuvá omolhat. De aki öntudatosan fölveszi életébe, beépíti és fölhasználja, az a szenvedések lassú fojtott tüzében szénné válhat. És csak szénnel tud új ábrákat rajzolni a Nagy Tervező, szénnel tud új képeket rajzolni a Nagy Művész. Szénnel fűt, hogy ezt az önzésébe fagyott világot felmelegítse. Aki öntudatosan beépíti az életébe és fölhasználja, azt a szenvedések lángja meg is edzheti, mint ahogy az acélt is tűzben edzik hasznos szerszámmá.