"Több ezer szó, több ezer ölelés..."

Pályafutásán ígéretesen induló fiatalember váratlanul elveszíti addig biztosnak hitt igazgatói székét s harmincfős részlegének minden munkatársát... És ha ez önmagában nem lenne elég, a barátnője is ekkor dönt úgy, hogy a továbbiakban nem kér a kapcsolatukból. Mindössze harmincéves, összeroppan, és megadja magát a depresszió álruhás, fekete szörnyének. Hogyan küzd meg vele, hogyan ismeri fel saját negatív szerepét a betegség kialakulásában és fenntartásában, hogyan próbál segítséget szerezni, milyen forrásokat talál, miféle praktikus lelki gyakorlatok révén éri el a várva várt, sikeres kilábalást, s végül mi mindennel gazdagodva tér vissza a normális kerékvágásba - erről szól ez a könyv. Ma Magyarországon a felnőtt lakosság legalább egyötödét érinti a depresszió közepes vagy súlyosabb formája - és ők csak a segítséget kérő, tehát regisztrált betegek. Ki tudja, mekkora lehet a bajukat, kínjukat magukban hordozó, szakemberhez soha nem fordulók száma? Bár a témával meglehetősen bőven foglalkozik a szakirodalom, személyes beszámoló nem sok született, pedig a betegségét nyíltan vállaló, arról őszintén beszélő, sikeres gyógyulásról hírt adó egykori beteg kiváló példaként szolgálhat azok számára, akik könyveket olvasnak ugyan, de szakmai támogatást nem szándékoznak vagy nem képesek igénybe venni. A ,,Több ezer szó, több ezer ölelés..." ilyen segítséget nyújt minden érdeklődő, rászoruló olvasó számára, valamint támpontot a depressziós beteggel való együttéléshez, annak kezeléséhez. ,,Nem tudtam letenni. Most hajnalban olvastam harmadszorra öt nap alatt. Megnyugodtam. Látom, hogy ki lehet kecmeregni innen. Mindhárom éjjel tudtam aludni az olvasás után, ami rég nem történt meg velem. Köszönöm." (Zoltán, 36 éves) ,,Olvasás során sokszor sírtam (mint ahogy most is), mert felidézte bennem azokat a szörnyűséges napokat, amiket közel három hónapja átéltem. Tipikusan azokat a tüneteket produkáltam, mint Jules. Nagyon sok hasznos tanácsot találtam a sorok között, s biztos vagyok benne, hogy ezeket a jövőben én is alkalmazni fogom." (Erzsébet, 45 éves) ,,Az olvasottak nagyot lendítettek azon a meggyőződésemen, hogy önmagam is sokat tehetek a kikecmergés idejének lerövidítéséért. Kicsit talán irigyeltem is a szerzőt, hogy ő ezen már mind túl van, de egyben ösztönzést is éreztem az előttem álló út mielőbbi legyűrésére." (Péter, 56 éves)