Titkok a múltból

Olvasatlannak tűnő, kitűnő állapotban. Titkok, talányok, rejtélyek meg effélék, mióta világ a világ, izgatják az embereket. Számtalan művet írtak már róluk; de titok és talány is számtalan van. Most 45-öt talál e könyvben az olvasó: néha a megoldással együtt, néha egy vagy két valószínű megoldással, néha pedig meg mindig megoldás nélkül, de azzal a megnyugtató lezárással, hogy előbb-utóbb meglesz a megfejtés. A XIX század tudományos haladásának eredményeit foglalta össze alig több mint 100 éve Tóth Béla mintaszerű munkája (Mendemondák. A világtörténet furcsaságai, Athenaeum, Budapest, 1901). Az eltelt évszázad nem múlt el nyom nélkül e műfajban sem. Sok témát az azóta elmúlt 104 év hozott elő. Sokszor a rejtély ismeretes volt. de a megoldást a XX század hozta meg. s a XX. század sok olyan emberi és társadalmi vonást is megvilágított, amire a XIX. század emberei nem is gondoltak, vagy nem akartak gondolni. A XIX. századnak a második fele Európában rendezett volt; a polgárság általában törvénytisztelő és illedelmes. Ezért így nézett rá a múltra is. Elmúlt korok jeles embereiről is azt tételezte fel, hogy alapjában jók és tisztességesek voltak (azaz nagyjából olyanok, mint ő); vagy ha nem, akkor látványosan gonoszak vagy őrültek. Azután eljött a haladás százada, a nagyon várt XX. század, amely pusztító világháborúkat, zavarba ejtő pszichoanalízist és soha nem látott (?) modern női divatot egyaránt hozott; mindezt váratlanul. Ma már megtanultuk (?), hogy a jó király nem volt szükségképpen jó ember, vagy hogy a nagy költő (akármit is jelentsen az), lehet nagyon kellemetlen figura is. Ahogy egy vicc csattanója mondja: ."Igaz, de nem azért tiszteljük..." Magam fizikus vagyok. Ezt azért tanom szükségesnek megemlíteni, mert az élettelen természet kutatói a történészektől és más társadalomtudósoktól eltérő iskolázást kapnak. Számunkra az Igazságnak semmi közé a megítéléshez Igazság csak egy van (ha esetleg nem ismerjük is), és hogy mi az igazság, az a legteljesebb mértékben független attól, tetszik-e nekünk. És ha valaki az igazságot (saját szakterületünkön, legalábbis) tudatosan meghamisítja, egész életére lehetetlenné válik. Néhány fejezetben az olvasó esetleg megütközik ezen-azon. Lehet, hogy néhány esetben később majd kiderül, rosszul láttam az eseményeket. Remélem, mégsem. Ellentmondó források esetén vagy azt választottam, amelyik megbízhatóbbnak tűnt, vagy azt, amelyik jobban illeszkedett az összképbe. Fizikus számára elvileg nem is lehel jó egy magyarázat, ha akár egyetlen ténynek is ellentmond. Hiába esne a kövek 99%-a lefelé, ha 1% már felfelé gyorsulna, a szabadesés Galilei-féle törvényét nem lehetne kimondani A társadalomtudományokban és művészetekben a tények szerencsére (?) nem ilyen egyértelmű dolgok. Azt hiszem, a szereplők tetteit nem szépítettem, de nem kerestem botrányt sem ott, ahol nem volt. Talán Tóth Béla is gondolhatta ezt így 104 éve. A felhasznált irodalomnak óriási jegyzékét kellene megadni, ha e könyv történelmi szakmunka volna. Én itt csak két esetben adok irodalmi hivatkozást. Egyrészt akkor, ha valami meglepő jön. s ahol hangsúlyozni akarom, hogy az ötlet nem az én fejemből pattant ki. Másrészt néhány olyan szakközleményre is hivatkozom, ahol ugyan én sem gondolom, hogy az olvasó ezek után utánakeres, de talán megnyugtató lesz szamara, hogy megjelölöm a forrást. Lukács Béla