Teológus a zöld pokolban

A teológia a hallgatás különböző formáiból táplálkozik? hallgat Isten szavára, a hagyomány gazdagságára, az egyházi tanítóhivatal határozataira, a teológusok véleményére és a hívők hitérzékére (sensus fidelium). Ezekre a forrásokra hivatkozik, és ezekből merít. Ma, abban az egyházban, amely elkötelezte magát a szegények felszabadítása mellett, a teológia elsősorban a néppel tartott kapcsolatból táplálkozik. Ki hirdeti a teológusoknak az Evangéliumot? A hívő nép igaz tanúságtétele, az a képessége, hogy Istent belevonja mindennapi küzdelmeibe, s így ellenálljon mindenféle elnyomásnak, amely alatt gyakran szenvednie kell. Két évvel ezelőtt (1980-ban) lehetőségem nyílt arra, hogy november 22-től december 22-ig együtt éljek, imádkozzam és gondolkodjam az egyházi bázisközösségekkel és az Amazonas vidékén elterülő Acre állambeli Acre-Purus nevű egyházmegye lelkipásztori irányítóival. Ott a vándorló egyház igen életképes, és gyakorlata közel áll az Evangéliumban meghirdetett elvekkel. Mindennap, mielőtt a gyaloglástól és utazástól fáradt tagjaimat átengedtem volna az üdítő alvásnak, este vagy éjjel a valósággal történt közvetlen találkozásom során szerzett benyomásaimat és élményeimet feljegyeztem. Itthon barátaim azt javasolták, jelentessem meg ezt a naplót, hátha indítást, ihletet ad másoknak is. Nos, itt vannak jegyzeteim, amelyeket az olvashatóság kedvéért itt-ott kibővítettem. A tények és események keverednek a teológiai megfontolásokkal, hiszen a nép életkörülményei a legkülönbözőbb kérdéseket és gondolatokat ébresztették fel bennem. Naplóm kedves szereplője a természet is, ez az eleven és kihívó szépség.