Tébolyult költészet - Nagy magyar vádirat - Patrícia kötet (dedikált!)

Varecza László a Tébolyult költészet? lapjain az életmű egyik legfontosabb önreflexív kérdését teszi fel és válaszolja meg a maga radikális módján. A kötet közvetlen reakció arra, hogy a bíróságok és a pszichiátriai intézetek az ő monumentális vádiratait és prózaverseit skizofrén kórképnek, ,,tébolyult zagyvaságnak" minősítették, hogy ezzel fosszák meg őt jogi és emberi hitelétől. Varecza dühödten utasítja vissza ezt a megbélyegzést, miközben újraértelmezi a zsenialitás és az őrület határvonalait. A hömpölygő, ritmikus szövegfolyamban a szerző amellett érvel, hogy az ő ,,tébolya" valójában a legtisztább tisztánlátás egy velejéig romlott és beteg világban - a ,,gyilkos magyar államban". A kötetben a matematikai logika fegyelmezettsége keveredik az expresszív, látomásos költészettel. Varecza az őt elnémítani akaró orvosokat és bírákat vádolja valódi elmebajjal, miközben saját írásait az isteni igazság egyetlen megmaradt dokumentumaként mutatja be. A könyv egy megrendítően büszke, dacos és feszült hitvallás a szabad szellem eltiporhatatlanságáról és a művészet mindent túlélő erejéről.