Tarka mesék (Magyar írók aranykönyvtára 16.)

Részlet a könyvből: EGY KIS HISZTÉRIA. Már csöngettek a zimonyi vonat utasainak, amikor az első osztályú váróterembe egy nő lépett be. Nyomon követte valaki, aki nem tudta, hova legyen, ugy ugrabugrált körülötte. A fiatal nő karcsú volt és barna, abból a fajtából, amely szenvedélyességet sugároz ki. A szeme helyén mintha két széndarab izzott volna, szép metszésű szája körül pedig ott volt az a bizonyos kissé szigorú vonás, ami a férfiaknál akaraterőt, a nőknél ellenben gyakran csak dacot jelent. Kísérője egy II. Vilmos-bajuszu ur volt; egy ,,fess uracs", akiről csak ugy áradt azoknak az illatoknak valamelyike, amelyek főtörvénye, hogy semmiesetre se legyen rokonsága a természetessel. Amint a nő kis táskáját vitte, lecsüngő kezére rácsuszott a csuklójáról a meglehetősen bő aranylánc, amit karperecképpen viselt. Mindkettőjökön ideges, nyugtalanságot lehetett észrevenni. Mintha kerülték volna annak az egypár utasnak a tekintetét, aki még a váróteremben ácsorgott. És mégis, amikor a terem közepéig értek, az asszony ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy oldalt nézzen valakire, aki mozdulatlanul állt.