Tanulmányok a magyar értelmiség társadalomtörténetéhez 1825-1914 (dedikált)

Társadalom és oktatás. Az értelmiség fogalma talán az egyik leggyakrabban használt fogalom a történeti és szociológiai irodalomban. De talán egyike azon fogalmaknak is, amelyek a társadalomkutatóknak a legtöbb kétséget és félreértést okozták azzal, hogy a terminust elmosódott, körülhatárolatlan köznyelvi értelmezéseiben és/vagy rosszul definiáltan alkalmazták; illetve azzal, hogy a különböző történeti, szociológiai megközelítések a fogalom egy-egy jelentős aspektusát kiemelve használták csupán. A tudásszociológiai vagy kultúrtörténeti jellegű kutatói szemlélet az értelmiség fogalmát az emberi nembeli tudás felhalmozódásának nézőpontjából vizsgálja-használja, középpontba állítva az eszmék, értékek, kulturális javak mindenkori termelőit és közvetítőit (esetleg fogyasztóit). Ennek a szemléletnek a főszereplői az alkotó értelmiség(iek), többé-kevésbé tekintet nélkül meghatározó történeti-társadalmi kontextusukra, a társadalmi uralom, a politikai hatalom területein játszott szerepükre. A társadalomtörténeti megközelítések általában abból indulnak ki, hogy az értelmiség sajátos társadalmi csoport vagy réteg, amely az ipari modernizáció folyamatában, illetve időszakában jött létre. E ponton túl azonban a társadalomtörténeti vizsgálatokban is az értelmiség definiálásának a legszélesebb gazdagságával, sokféleségével találkozhatunk. E sokféleségben talán segíti az eligazodást egy elsőre talán meghökkentőnek tűnő, filológiai jellegű áttekintés, annak a kérdésnek a megválaszolása: mikor és hol jelent meg először az értelmiség fogalma önálló társadalmi csoport elnevezéseként? A szerző ennek a feladatnak a megoldására vállalkozik nagyszabású forrásfeldolgozás és empirikus kutatómunka révén.