Szómagvetés

Nagyon szerény, szinte szegényes családi körülmények közé született harmadik gyerekként, Szolnokon, 1936-ban. Ott élt az érettségit követő katonai behívóig. Másfél év katonaság, majd a Testnevelési Főiskola második éve után sikerült átjelentkeznie az ELTE Bölcsészkarára. 1965-ben végzett magyar nyelv és irodalom, valamint általános pszichológia szakon. Verseket 16 éves korától ír, közülük az első már középiskolás korában megjelent a Szolnok Megyei Néplapban. Kezdő szakasza azóta is őriz bizonyos szomorú aktualitást: ,,Még nem is olyan öregecske, de már szakállas, ő a kecske. Élelmezésügyi miniszter, rajta múlik, hogy van, vagy nincs tej". Valós élményeken alapulnak ezek a sorok: a család mindenkori kecskéjét éveken át legeltette, a tején nőtt fel a világháborús nélkülözések után. Egyetemi éveit követően megjelent a Kortársban, Nap!jaink!ban, a Szabad Földben, a Nők Lapjában, az Élet és Irodalomban, az Új Írásban, majd az Első ének (1968) és A magunk ke-nyerén (1971) című antológiákban. Önálló verseskötete a 100 éves Mozi tiszteletére, Filmol-vasókönyv címen (1996) jelent meg. ,,Aktív dolgozó éveit" a munkapszichológiának áldozta. Kiderült, hogy ez a szakma is teljes embert kíván, így a publikációk erősen lecsökkentek. A kilencvenes évekre budapestiből szentendrei polgárrá változott, ahol visszatérhetett a kisváros nyújtotta előnyökhöz. Vonzotta a régóta beivódott művészeti hangulat, a természeti táj különössége és talán az idő lassúbb múlása is. A fiókba pedig újra sorjázni kezdtek a versek.