Szociálpszichológia

,,Kevés szociálpszichológiai publikáció jelent meg még Magyarországon." - kezdtem a Szociálpszichológia első kiadásának bevezetőjét. Mintegy 11 év telt el azóta, hogy ezt a mondatot leírtam, s mára már bizonyosan mondhatom, hogy érvényét vesztette. Kevés olyan területe van a pszichológiának, amely a magyar nyelvű könyvkiadás szerény keretein között annyi lehetőséget kapott volna a nemzetközi eredmények bemutatására, mint a szociálpszichológia. Több kiadó nem is egy kötettel szolgálta azt az ügyet, hogy a szakterület iránt érdeklődők egyre bővülő köre képet kapjon arról, hogy a kutatások hogyan vezettek el a szociálpszichológia mai ismeretanyagához, és melyek az attitűdökkel, a csoportokkal és a csoportközi viszonyokkal kapcsolatos frissebb eredmények, viták, mit kínál alkalmazásra ez a szaktudomány. Így ma már aligha lenne indokolható, ha az első kiadáshoz hasonlóan egy kötet keretében - viszonylagos újszerűségre törekedve - a szociálpszichológia egészéről próbálnánk valamiféle összképet nyújtani. Talán az a célszerű - s itt erre vállalkoztunk -, hogy a szociálpszichológia egy erőteljes, nemcsak sokat emlegetett, de világszerte jelentős szemléleti hatást kifejtő irányzatáról kísérelünk meg egy lehetőleg friss helyzetképet adni. A tudományterület nemzetközi fejlődését is akkor vesszük legjobban tekintetbe, ha választásunk a megismerés szociálpszichológiájára, az ennek gondolatkörét kiterjesztő úgynevezett kognitív irányzatra esik. Ennek a szakmai törekvésnek a mai expanziója mintegy biztosítja, hogy így a szociálpszichológia élő kérdéseinek sokaságára térjünk ki, s ne veszítsük el teljesen a szakterület egészének perspektíváját az irányzat eredményeinek mérlegelésekor.