A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
zrínyi katonai kiadó
| 1976
| keménytábla, védőborító
|
371 oldal
Az ezüs parolisok egyáltalán nincsenek ünnepi hangulatban, gyilkos düh tombol bennük. A társalgóban tépelődnek, kezük a málnaszínű asztalterítőn, dobolnak ujjukkal, szinte szótlanul szívják a cigarettát. Szvincsugov kivesz egy cigarettát valakinek a tárcájából, kesernyésen csúfolja magát és a többieket.
- Pofon vágnak, te meg ereggy és még vigyorogj hozzá, mint egy hímringyó!
Az alhadnagy egész arcát dühös ráncok lepik el, mintha a gyomra fájna. Nyilván ezért nem bírja sehogy sem elviselni a csöndet.
- Ezt is megértük - vicsorog, s piroszpozsgás arcán táncot járnak a ráncok. - Maghallgattam az egyiket... Tegnap beszélt itt egy elvtárs, Zincsenko, a fűtő, akit a mieink küldöttnek választottak Petrográdba.
A tisztek felélénkülnek, kíváncsian kérdik:
-Nosza hát, halljuk, mit mondott?
- A raktárépületek mögött gyűléseztek, nyíltan még nem mernek... vagy szégyenlősek. A szónokot, ahogy szokás, feltették egy hordóra. Hé, Markusa, forradalmár elvtárs, adj már egy cigarettát! Igen. Szóval hát ez a Zincsenko... A fenébe az ilyen akasztófáravalót... Pedig már mióta mondod a kapitánynak: küldd ezt a nyavalyást valahová a Dunára, Szulinba!...
-Folytasd már - nógatták a tisztek kíváncsian.
-Ti, azt mondja, szégyellhetitek magatokat, hogy alusztok, elvtársak. Kronstadtban, azt mondja, már régen mindent elrendeztek alaposan: a matrózok helyett a tisztek súrolják a fedéleztet, közös kondérból kapják az ételt, aki pedig tiltakozik, azt rögtön lekapják a tíz körméről.
Mangalov kapitány, a "Kacsa" kövér, gutaütéses parancsnoka nehezen kapkodja a levegőt, vörösödik erősen.
-Szóval... itt is mészárlást akarnak?
-A mieink, aztán rosszabbak a németeknél... gyalázat!
-A németek, azt mondják, a Leninjüknek harminc milliót adtak készpénzben, de nem papírbankóban...
Szvincsugov komor tekintete megakad a lázban égő arcú Alekszand Kerenszkij portréján, amely előző nap még nem volt ott. Az alhadnagy ráncai rögtön sírásra görbülnek.
-Hát ezt meg ki akasztotta ide ki nekünk? - csodálkozik rá Mangalovra. - Nagyon kedves.
-Ugyan ki? Talán én? - biggyeszti el vastag ajkát Mangalov sértődötten. - Biztos ez az új zászlóska... Igen, azt mondják, már az éjjel is a matrózokkal enyelgett a fedélzeten... az ördög tudja, mit főznek ki...