Szakrális képzőművészet a keresztény ókorban I-II.

A kérdés, hogy a keresztények mikor és miért kezdtek képeket alkalmazni a szakrális szférában, a VIII-IX. századi bizánci és frank képvita óta foglalkoztatja a művelt közvéleményt. A hatalmas intellektuáIis erőfeszítés ellenére azonban mind a mai napig nem sikerült konszenzust kialakítani számos kérdésben, és gyakran elfogult, vagy hibás nézetek ismétlődnek a kézikönyvekben vagy a szakirodalomban. Ezért a legfontosabb feladat hogy a kutatók és az érdeklődők számára hozzáférhetővé tegyük az ismert forrásokat. Kötetünk a keresztény szakrális képiségre vonatkozó szövegek lehetősége szerint teljes gyűjteményét nyújtja a legkorábbi időkre vonatkozóan, valamint a képromboló vita kitöréséig a probléma legfontasabb teológiai feldolgozásait mutatja be. Az olvasó első kézből lehet tanúja egy vita kibontakozásának a helyes istentiszteletről, valamint a művészet szerepéről. A kérdés kontextusának jobb megértése végett e forrásokat kiegészíti egy-egy válogatás a művelt pogányság körében zajló képvita dokumentumaiból, a késő ókori zsidó irodalom ide vonatkozó megnyilatkozásaiból, valamint olyan keresztény szövegekből, amelyek a kereszt tisztetetére, a császárképpel, s általában a kultikus tárgyakkal szemben tanúsítandó helyes magatartásra reflektálnak.