Solus eris

Ambrus Zoltán a XIX.-XX. század fordulóján a magyar polgári irodalom kiemelkedő alakja. Nemcsak regény- és novellaíró, hanem kritikus, színházigazgató, nagy tekintélyű publicista, műfordító. Pszichológiailag hiteles, pontos mondataival valóságos figurákat teremtett, századforduló irodalmi divatjától fordult el ezzel, s teremtette meg a fegyelmezetten mértéktartó, metszően elemző ábrázolásmódot. Első és legnagyobb vállalkozása, a Midas király nagy visszhangot és sok vitát keltett megjelenésekor. A Solus erist 1901-ben írta. A fiatal, tehetséges festő életének fordulatát élhetjük át a regényben. Büszkeség, gőg viaskodik ebben a szerelmi történetben a lebírhatatlan érzelmekkel, vágyak a racionalitással, hogy végül a lemondás győzhessen. A regény hátterében felvillannak az író zaklatottan bölcselkedő gondolatai, melyek a századforduló világát s a vidéki kastélyok életét hozzák az olvasóhoz.