Sóhajobeliszk

Emlékek, álmok és jelenvalóság koktélkeveréke a Sóhajobeliszk. Szertelen napló, melyben a kívánatos fegyelmet, rendet az imádott anyanyelv ritmusa, zenéje szabja. Amiképpen az önfeledett szójáték-leleményeket is. A szerző morzsán, cseréptöredéken, gyümölcstea-cseppjén át környékezi, közelíti az egészet. Ahogyan a hajnal, a dagály araszol. Gittai István kitapinthatóan jól érzi magát az általa vájt, lelt, Istentől kapott formamederben. Saját bőrében is. A költő amúgy pályaelhagyó műépítész, akit a Kelet-európai változások Nagyváradon érték. Barátaival kilencven elején elindítják a Kelet-Nyugat című közművelődési hetilapot. Esztendő múltán, nyugdíjazásáig a Bihari Napló napilap riportere, szerkesztője, kulturális rovatvezetője. Gittai István nevéhez fűződik többek között a Péntek esti szabadságunk (1998) című, a nagyváradi Ady Endre irodalmi kör két évtizedét (1971-1991) felölelő, felidéző közös emlékezés, miként a Varadykon 2002 című versantológia szerkesztése is. A Várad irodalmi folyóirat alapító szerkesztője, négy évig versrovatosa. Többnyire itt publikál verset, rövidprózát, könyvrecenziót. Szakmai kuratóriumok, zsűrik hat kötetét díjazták Kolozsváron, Nagyváradon, illetve Budapesten. Néhány éve csepeli lakos. Egy tízemeletes panelház tetején nap mint nap igyekszik tetten érni a kakaskukorékot, s az idő gazellafutását.