Shakespeare és más alkalmi útitársaim

Csillag Tibor (1928-2007), a Veszélyes utazás költője már jócskán túl volt a hatvanadik évén, amikor a még vadonatújnak számító budapesti Gaál Imre Galériában a kor egyik ünnepelt drámaírója, Szakonyi Károly azzal lepte meg Csillag válogatott verskötetének bemutatóján az összezsúfolódott hallgatóságot, hogy kijelentette: nem neki, hanem Csillag "Tibinek" kellett volna odaítélni a Kossuth-díjat. A föltörő taps természetesen nem a helyeslés jele volt, hanem a szeretetnek szólt, a mindkettőjük iránti becsülés fejeződött ki általa. A drámaíróé, akit így biztosítottak arról, hogy teljes morális tisztaságában értik gesztusa nemességét és igazi mondanivalóját - és Csillag Tiboré is, akit a körülvevő csendben is szeretni tudnak. (Persze: amíg akad egy Szakonyi Károly, aki rávilágít írótársa kiválóságára - fűzzük hozzá sajnos időszerűen.) A Stádium jelen kötete Csillag Tibor válogatott tanulmányaival, esszéivel Shakespeare-ről (akinek összes szonettjét zaklatott, a börtönviseltség stigmáival is terhelt életében kétszer is lefordította), és olyan más halhatatlanokról, aminők Tolsztoj, Dürrenmatt, Szabó Lőrinc, vagy Pilinszky János voltak, minden bizonnyal a mai olvasóra az újdonság erejével fog hatni.