Séta a Luxembourg-kerten át

Marc Augé ,,etnoregénye" látszólag egyetlen nap töprengéseinek története: ez a kitüntetett időpont éppen 1984. július 20-a - ekkor választják többek között Laurent Fabiust miniszterelnökké, s névrokona, Laurent Fignon is ezen a napon nyeri meg a Tour de France-t -, valójában időben és térben is lenyűgözően gazdag sétára hívja olvasóit a szerző. Augé antropológusként megszerzett tudását ezúttal nagyvárosi környezetben kamatoztatja, e művében a távoli népek és a nyugati társadalmak közötti különbségekre helyezi a hangsúlyt. Állítása szerint utóbbiak megirigyelték az ,,egyidejűséget" (,,a különböző materiális, vallási, kulturális, egzisztenciális vonatkoztatási rendszereket egyidejűleg tekintjük érvényesnek") az előbbiektől. A nyugati társadalmakban kialakult a fiatalság kultusza: az emberek korábban érnek, ám a felnőttek is minél tovább meg szeretnék őrizni fiatalságukat - a fiatalság vagy annak látszata megőrzését elősegítő termékeknek pedig se szeri, se száma a hirdetésekben. Augé kereszteződéseket és piacokat, szupermarketeket, illegális bevándorlást elemző, a hajléktalanság, a másság és a metró kapcsán megfogalmazott gondolatai már előrevetítik az egy évvel később megjelenő Egy etnológus a metróban című, népszerűsítő antropológiai esszéjének tematikáját. Séta a Luxembourg-kerten át. A majd harminc év távlatából nézve is olyan kísérleti műfajú alkotásnak bizonyul, amelyben a szakirodalmi hivatkozások, a korábbi etnológusi tapasztalatok és a hétköznapi élet banalitásai bravúrosan és emlékezetesen fonódnak össze.