A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
írott szó alapítvány
| 2018
| füles, kartonált
|
275 oldal
Thallóczy Lajos a magyar történelem és tudománytörténet eddig jobbára méltatlanul elfeledett, érdemeihez képest homályban maradó alakja.
Mint a közös Pénzügyminisztérium tisztviselője, tudós munkásságával részt vett nemcsak a Monarchia balkáni politikájának alakításában, hanem a modern értelemben vett albán - és részben a bosnyák - nemzettudat kialakításában is. Kutatásai, forráskiadványai a 19. és a 20. század legnagyobb magyar Balkán-szakértőjévé avatják. Stílusa nem száraz, unalmas, hanem - egyéniségének megfelelően - lebilincselő, szórakoztató. Leveleit néha vitriolba mártott tollal írja, ám furcsa módon - ez teljesen egyéni nála - mégsem bántó ez a vitriol.
Nem véletlenül dedikált neki Gárdonyi Géza a következő szavakkal: ,,Thallóczy Lajosnak, az egyetlen goromba embernek, aki akkor kedves, ha goromba." A tudós, a közös minisztériumi főtisztviselő, a bécsi magyarok egyik kiemelkedő vezetője ugyanis a szó legnemesebb értelmében volt különc és bohém, a vidám bécsi Büzértanya vezetője, mely Büzértanya - amúgy - a következő magyar történészgeneráció kinevelője és a magyar szellem megtartója volt Bécsben.
A bohém, vitriolos felszín alatt Thallóczy gyakorló katolikus volt, harmadrendi ferences, éjjeliszekrényén tartotta és naponta olvasta a Bibliát. Amikor Budapestre érkezett, elsőnek mindig szülei sírját kereste fel, de ezt nem tette köztudás tárgyává.
Politikai hitvallása - Magyarország akkori, a Monarchiában elfoglalt státuszát, távlati lehetőségeit, fejlődését tekintve - tömör és logikus: Magyarország, a magyar nemzet és a dinasztia között érdekegyezés áll fenn. A háború kitörésekor egyik levelében írja: ,,...Hát várjuk a bonyodalmak kifejlődését. Úgy látszik most megfordítva. Amint régen a hunok segítői voltak a gótok, és az igaz, hogy az utolsó időt letudva híven szolgáltak nekik, most mi vagyunk a germánok előőrsei. Ez se valami szép szerep, de jobban járunk vele, mint a muszkákkal és a Balkánnal, mert az mindig hazudik. A német durva, de becsületes."
A háború alatt sokan fordultak hozzá segítségért, mert tudták, hogy nemcsak befolyása, de szíve is van. Óvakodott attól, hogy levelei által esetleg csüggedést okozzon, de a háború kimenetelét illetően az - idő előrehaladásával - egyre kevésbé voltak illúziói. Jelen válogatás nem véletlenül kapta címét - ott segített, ahol tudott, rendszerint nem eredménytelenül. A levelezés hű tükör: egyszerre van jelen az emberi tragédia, a korszellem, a tartás és a humor.