Sebhelyes élet

Yehuda Lahav (eredeti neve Weiszlovits István) héberül írt a cseh, a szlovák és a magyar társadalomról, közép-európai tudósítóként, Budapestről, most pedig Izraelből küldi beszámolóit magyarul a Népszabadságnak, valamint szlovákul és csehül két további folyóiratnak. Emlékezéseit (Sebhelyes élet) héberül írta meg, majd maga fordította azt magyarra és szlovákra. (A szlovák kiadás nemrégiben jelent meg.) A kalandos életutat bejárt szerző, az eperjesi (magyar hagyományokat és zsidó öntudatot őrző) orvos fia, megannyi megpróbáltatásról, embert próbáló időről, érdekes helyszínekről számol be, mindvégig nyílt őszinteséggel, az akkori életérzés felidézésével. A rendszerváltás után számunkra is hozzáférhetővé lettek írásai. Személyes ismerősünk lett. Ilyen a tudósítói sors, amit ő tömören úgy fogalmaz meg, hogy igyekezett tisztességesen élni és írni, mert úgy érezte, ahogy szinte mindenki, aki túlélte a holokausztot, hogy azok helyett is él, akiket megöltek, és méltónak kell maradni azok emlékéhez. "Állandóan érzem jelenlétüket és felelősségünket előttük. Szüleim emléke végigkísért életemen, azoknak emlékével együtt, akik még velünk élhetnének, ha nem tüntek volna el a krematóriumok füstjében. Ezt a tudatot szerettem volna átadni gyermekeimnek és unokáimnak." Nem lehet meghatódás nélkül olvasni Lahav könyvét, és tisztelni kell ezt a szándékot.