Ruszlán és Ludmíla - Kétnyelvű kiadás

ELŐSZÓ Ajánlás Lelkem úrnői, csak tinéktek, A szépeknek nyújtom csupán, E régmultból való mesémet, Mit szabad életem nyarán, Beszédes kor sugallatából, Igaz kezemmel irtam én. Vegyétek játszi fáradásom! Nem baj, ha senki sem dicsér, Már boldogít a szép remény is, Hogy reszkető-szerelmesen A lány titokba tán, de mégis Figyeli bűnös énekem. Vissza FÜLSZÖVEG Puskin a Ruszlán és Ludmíla írását még 1817-ben, 18 éves korában a cárszkoje-szelói lyceumban kezdte, - s 1820-ban fejezte be a költeményt. A bevezető sorokat (Zöld tölgy a tenger szögletében...) 1825-26-ban írta hozzá. Puskinnak ezt az első nagyszabású, - további munkásságára nézve forradalmi művét a korabeli kritika megnemértéssel, sőt felháborodással fogadta. Bizonyos fokig érthető is a felháborodás, hiszen a műben - Belinszkij szavaival - minden új volt, a verselés, a költészet, a tréfa, a mesés jelleg. S különösen ez utóbbit, a népmesei témát kifogásolták a bírálók. Olyasmit emlegettek, hogy Puskin lezülleszti az orosz költészetet, visszatért a nép ,,csacska meséihez". Nem értették meg a mű népi fantáziához igazodó, szabadabb cselekményvezetését sem. Homályossággal, következetlenséggel vádolták a szerzőt. Ugyanakkor botránkoztatta a kritikusokat a fiatal Puskin leírásainak realizmusa, egészséges vértelisége. A Ruszlán és Ludmíla 1828-as második kiadásából néhány ilyen ,,megbotránkoztató" részletet ki is kellett hagynia..