Rozsda ősz

Fülszöveg Simonffy András a nagy sikerű Kompország katonái-ban apái "szégyenbélyegeit" igyekezett "törölgetni arcukról". Új művében a mai tizenévesekhez szól saját nemzedékéről, azokról a fiatalokról, akik 1956 forradalmárai, hősei voltak. Nevezhetnénk lelkes-keserű-tragikus élménybeszámolónak is, de sokkal több annnál. Tanúlság és figyelmeztetés a mának, a jövőnek: "Ha talán adni tudtam valamit - mégis - nektek, gyerekeimnek, talán tagadásaim voltak azok. Akár önmagam tagadása is. Meneküljetek a fénybe." S történelmünk tanulságait összegezve óv mindannyiunkat: "Csak ez a magyar betegség ne jöjjön ránk, ez a "négy-öt magyar összehajol" (tenném hozzá a korábbiak szellemében: és elfelejt a térképre is nézni); pártoknak nem érzelmi kisülésekből szabad születniük, hanem józan és valós érdekképviseletek alapján. A fogalom (a pars) ezt takarja, az ideig-óráig használható ideológiák csak a valós érdekek leplezésére szolgálnak. Lakni kell, tevékeny életet elképzelni és megvalósítani, ehhez (akár) aktuális ideológiákat gyártani, de miért testvérharcban, miért az én szüleim, miért a Te szüleid árán?"