Ment egy ember az úton

Iászon megjelenik a kolkhiszi király, Aiétész előtt, s visszaköveteli az aranygyapjút. Médeia a király legkisebb gyermeke a szép ifjú segítségére siet, s zsákmányukkal megszöknek Kolkhiszból. E sokszor és sokféleképpen feldolgozott mitológiai történet elevenedik meg a kiváló grúz költő, Otar Csiladze regényének lapjain. Csakhogy őt nem Iászon és az argonauták sorsa izgatja, hanem a kolkhisziaké, s ebből a nézőpontból az aranygyapjú visszaszerzése nemhogy hőstett, de egy aljas politikai színjáték kezdete. Minósz, minden uralkodók leghatalmasabbika nagyon jól tudja, hogy nem karddal, hanem hazugsággal lehet leigázni a népeket. Nem királyfi az aranygyapjas koson utazó Phirxosz, hanem csalétek, Minósz első embere, aki fészket rak, és magához hasonlatos fiakat nevel a távoli, virágzó országban, melynek megszerzése nagyhatalmi érdek. Kolkhisz lakói egyre-másra követi el a hibákat, sohasem jut eszükbe, hogy az álnok, messze tekintő ellenség csak eszközül használta fel őket, s örökre elvette tőlük hazájukat. A pusztulás krónikája a regény, ez a megrendítő erejű költői vízió, melynek hősei kétségbeejtő helyzetükben az emberi lét alapkérdéseire keresnek választ.