Rövid dinamikus pszichoterápia

A szükséges időtartam rövidítésének, a hatékonyság fokozásának igénye szinte egyidős magával a tudományos alapú pszichoterápiával. Az úttörők izolált kezdeményezései után Bálint Mihály és Franz Alexander indítottak előre tervezett, rendszeres kutatást annak érdekében, hogy a hosszadalmas és kevesek számára elérhető hagyományos pszichoanalízis helyett hatékonyabb módszereket dolgozzanak ki. A terápiás hatótényezőkről, az akut pszichés krízisről felgyülemlett tapasztalatok segítettek abban, hogy a 60-as évekre tanítványaik, Maian, Sifneos, Eisenstein, Davanloo kialakítsák a rövid dinamikus pszichoterápia olyan általánosan elfogadott alapelveit, amelyek lehetővé teszik az eredmények nemzetközi összehasonlítását. Az utóbbi 15 évben a dinamikus rövidterápia rohamosan terjed, alkalmazási feltételei egyre jobban artikulálódnak. Ebben nem kis szerepe van a videotechnika teremtette lehetőségeknek, amelyek alapvetőek mind az eredmények meggyőző bemutatásában, mind a kutatói elemzésben és a kiképzésben. A hazai pszichoterápiás gyakorlat a közeljövőben újabb kihívásoknak néz elébe: a biztosítóintézetek felé versenyképesnek (tehát hatékonynak és olcsónak), a biztosítottak - és nem biztosítottak - felé pedig a társadalmi átrendeződés okozta növekvő igény mellett is elérhetőnek kell lennie. Mindkét oldalról indokolt tehát, hogy a humán segítésben működő szakemberek alaposabban megismerjék a dinamikus rövidterápiában rejlő lehetőségeket. Az alkalmazás "rövid" volta a kiképzésben természetesen éppen az ellenkezőjét jelenti. A "vad" analízisekhez hasonlóan itt is fennáll a veszély, hogy egyes segítők "vad" rövidterápiákba kapnak bele, márpedig ezzel a nagyon intenzív módszerrel komoly károkat is lehet okozni - nemcsak a páciensnek, hanem a pszichoterápia ügyének is. Remélhetőleg ezt a tanulási igényt a pszichoterápiás műhelyek idejében felismerik és felvállalják.