Reménykeltők - Az 1945 utáni "illegális" katolikus politikai szervezkedések

Reménykeltők címmel szedte csokorba, rövid bevezetésekkel ellátva az 1945 utáni Actio Catholica, a KALOT, a KIOE, a Demokrata Néppárt, Matheovits Ferenc, továbbá a Keresztény Front és az Illegális Katolikus Párt belügyminisztériumi nyomozati és periratainak egy részét Pallos László. A szerző nem történész, de érintett az egyik "ügyben", és vannak tapasztalatai a politikai rendőrség módszereiről. Az anyag távolról sem teljes, de - ha nem is szórakoztató, inkább hátborzongató - olvasókönyv. Bepillantást enged a kommunista belügyi szervek és ügynökeik anyagaiba, amelyek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában hozzáférhetők. A kötet abban az értelemben is "reménykeltő", hogy ezeket az "ügyeket", a közelmúlt egyháztörténeti folyamatait, fokozatosan és módszeresen fel fogja dolgozni majd a történeti kutatás. - Nem vagyok történész, csak látó krónikása az elmúlt 1945-1965 évek közötti időszaknak. Jelen munkámhoz egy hasonló témakörrel foglalkozó, Sorsunk címen a Püski Kiadónál 2005-ben megjelent könyvemmel kapcsolatos kutatásaim vezettek. Ebben a könyvben emléket akartam állítani Kis László egyetemi lelkésznek és úttörő munkájának, valamint annak, hogy a sokak emlékezetében élő nosztalgikus kommunizmus közel fél évszázada mennyi nemes kezdeményezést fojtott el. Ennek során az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (továbbiakban Történeti Levéltár) megismertem további olyan dokumentumokat, amelyek rávilágítanak arra, hogy az emberek egy részében az imént hivatkozott időszakban sem halt ki a vágy a szabadság után. Még akkor sem, ha a szabadság utáni vágyat magánbeszélgetések folyamán fogalmazták meg, amelyet még így is a legsúlyosabb börtönbüntetéssel sújtottak. Kutatásaimban szándékom bemutatni az 1945 utáni évek katolikus indíttatású ,,illegális politikai" kezdeményezéseit. Ezeket a kezdeményezéseket csak az akkori politikai hatalom nevezte és nevezhette ,,illegálisnak", ugyanis egy szabad nemzet polgárainak szabadon lehetnek elképzelései, tervei, programjai a társadalom berendezkedéséről. Ez a szabadságjog pedig a keresztény polgárokat és azok vallási intézményeit is meg kell, hogy illessék. A korabeli államhatalom ezt nem ismerte el, sőt illegálisnak ítélte, ide sorolta a hitbuzgalmi, valláserkölcsi szervezetek, csoportok ténykedéseit is. Ezekkel azonban nem foglalkozom. Ezek más feldolgozásokban is szerepelnek már. Nem tárgyalja jelen munka továbbá az 1948-as, 1951-es években a katolikus egyház vezetői ellen (Mindszenty József hercegprímás, Grősz József kalocsai érsek stb.) lefolytatott pereket. Bizonyossággal azonban az sem mondható, hogy kutatásom a valóban politikai indíttatású szervezkedéseket ténylegesen átfogja.