Rejtőzkődő neovénuszok

Gondolatok Burkus József feElőszó Ritka, rendhagyó eset, hogy színésznő írjon előszót egy festőművész könyvébe, hacsak nem ő a művész múzsája. Az utóbbi könnyen megesik, hiszen a művészeti ágak - költészet, zene, képzőművészet -, sokszor kiegészítő hatással vannak egymásra. Az első találkozásunkkor, egy galériának kerestem kortárs képeket, így jutottam Burkus József műtermébe. Elém jött, bekísért. Apró, aranykeretes szemüvegén át, olyan hozzáértéssel ,,mustrált" végig, majd nézett a szemembe, hogy szinte zavarba jöttem. Hirtelen megéreztem, hogy ez a művész, ez az ember, nagyon tiszteli és ismeri a női nem minden lelki és testi rezdülését. Ez képeiből ki is derül, hiszen úgy él bennük minden mozdulat, sőt minden hajszál, a kisugárzásokról nem is beszélve... De, ugyanúgy él képein a kötél, a fa, a levél minden kis erezete... Na, és a színvilága! Vásznain, valahol a mélyből, a távolból, mindig előtör a fény, a színes fény. Ezért érintett meg engem az ő festészete, amelyben valóban felfedezni véltem azt a lelki mélységet és sugárzó fényt, melyek az életemben, és művészi felfogásomban is, a legfontosabb tényezők. stészetéről - Angol-Magyar kétnyelvű