Rajzok írások

Holler Lászlót sokan ismerik. Mint tanár, nemzedékeket nevelet fel. A Mártélyi Művésztelep ifjabb festőnemzedéke - hiába élnek az ország legkülönbözőbb városaiban - szeretettel emlegeti nevét. mint vadász, természetjáró ember, társai megbecsülését élvezi. Piktúrája a természetelvű festők között jelöli ki helyét, ami élet- és művészetfilozófiája ismeretében magától értedődik. Grafikusi munkássága csupán annyiban tér el festészetétől, amennyiben a technika más megoldásokat követel. A rajznál kiesik a szín, s a vonal lép ktüntetett szerepbe. Ez különösen érezhető a vergődő, kiszáradófélben lévő fát ábrázoló tusrajzánál, ahol a halott ágak között tömött foltokban tünnek fel a sarjadó növénycsomók. Anélkül, hogy bármiféle erőltetett magyarázatokkal kísérleteznénk (Holer soha nem modult el a Csontváry-féle szimbolizmus felé), kétségtelenül itt az élet és a halál problematikája jelenki meg az egyébként konkrét és tárgyilagos grafika szellemi hátterében.