Puszi Kádár Jánosnak

"1970. április 1-jén a Budapesti Harisnyagyár Felszabadulás brigádjának tagjai izgatottan várakoztak a Parlamentben, hogy átvegyék az Állami Díjat, amelyet szocialista brigádjuk teljesítményeinek elismeréséül adományozott nekik az állam. Miután a kitüntetést megkapták, hivatalosak voltak az április 4-i parlamenti fogadásra is... Az ünnepségsorozat a Parlamentben nem fejeződött be: a gyári április 4-i ünnepségen az első sorba ültették, és az ünnepi beszédben külön felköszöntötték őket. A kilenc munkásasszony életében talán ez volt az egyetlen pillanat, amikor úgy érezhették: a szocialista államban mindenki egyenlő, mindenki számára azonosak a lehetőségek. Ekkor már évtizedek óta dolgoztak betanított munkásként a Budapesti Harisnyagyár formázóműhelyében... Tóth Eszter Zsófia könyve elsősorban azokon az életútinterjúkon alapul, amelyeket a brigád tagjaival, férjeikkel, munkatársaikkal, főnökeikkel készített 1999 és 2004 között. A visszaemlékezők három - húszas, harmincas, negyvenes évekbeli - generációjának életútján keresztül azt vizsgálja, milyen szerepet játszott a brigád életében a kitüntetés, de persze azt is, mi vezetett oda, hogy egyáltalán kitüntetett szocialista brigáddá válhattak. Hogyan éltek és hogyan élték meg - napjainkban pedig, a rendszerváltás gellere után hogyan értelmezik - életüket a többnyire vidékről Budapestre bevándorló lányok és asszonyok, akik számára a harisnyagyári nehéz fizikai munka, a nehezen megszerzett panellakás előrelépést jelentett a cselédeskedéshez, a még nehezebb mezőgazdasági munkához képest? Bár a brigád története a mikrotörténeti megközelítésekre jellemző módon sajátos és egyedi, mégsem pusztán a korszak munkás- és nőtörténetének sajátos metszete. A brigádtagok történetein keresztül érthetőbbé válnak a társadalmi folyamatok, amelyek egy része a politikatörténeti írásokból vagy a makrotársadalmi folyamatokat szem előtt tartó társadalomtörténeti írásokból kevésbé érthető meg."